Masát egész nap fojtogatta valami belső nyugtalanság. A Tamara hangja a konyhából — az a hűvösen biztos, tárgyaló hang — visszhangzott benne, mint egy rossz álom.
„Most kell lépni… amíg ők nyaralnak.”
Egész este azon gondolkodott: kivel beszélt Tamara? És miért pont az ő lakásáról?
Másnap, ahogy Lena kérdezte: „Tudod, hol dolgozik az anyósod?”, valami átkattant benne.
— Nem, soha nem beszélt róla. Csak azt mondta, hogy „papírokkal foglalkozik”.
— Akkor hallgasd meg, mit találtam — mondta Lena. — Van egy Tamara Pietrovna a városi ingatlanhivatalban. Pont ott, ahol az adásvételek mennek át.
Masának elszorult a torka.
— Biztos vagy benne?
— Teljesen. Ott dolgozik legalább tíz éve.
1. A gyanúból terv lesz
Aznap este, amikor Szergej hazatért, Masát már hideg logika vezérelte.
— Hogy van anyukád? — kérdezte közömbösen.
— Jól. Megint a kertet rendezgeti. De miért kérded?
— Csak úgy — mondta, és mosolygott. — Tudod, annyit segít nekünk.
Belül azonban egyre nőtt benne a harag. Mert most már tudta: Tamara nem egyszerű „anyós”, hanem valaki, aki hozzáférhetett az ingatlan-nyilvántartáshoz.
Ha akarta, bármikor meg tudott nézni bármilyen lakásadatot. Akár az övét is.
Masának nem volt más választása. Másnap kivetett egy nap szabadságot, és elment az irodába, ahol Tamara dolgozott.
Az épület régi volt, falain a háború óta nem látszott festék. A portás ránézett, majd a vendégkönyvbe írta a nevét:
„Masza Ivanovna S.” – okmányok ügyében.
— Tamara Pietrovna bent van? — kérdezte nyugodtan.
— Igen, de most fogad ügyfelet — válaszolta a nő az ablak mögül. — Várjon kint.
Masza leült. A fal túloldaláról áthallatszottak a szavak:
— Itt van az új tulajdoni kivonat. Alá kell írni, és minden kész.
— Rendben, Tamara Pietrovna. Még ma utalok a foglalót.
Masza megfagyott.
„Foglaló?” „Tulajdoni kivonat?”
És akkor kinyílt az ajtó. Két férfi jött ki, egyikük egy dossziét szorongatott, rajta ismerős betűkkel:
„Lakás a Szadovaja utcában” — az ő címe.
2. A leleplezés
Tamara csak akkor vette észre Masát, amikor az belépett az irodába. Egy pillanatig mozdulatlan maradt, aztán magára erőltetett egy mosolyt.
— Masenka! Milyen meglepetés! Hogy kerülsz ide?
— Gondoltam, benézek, hogy megnézzem, milyen itt dolgozni — mondta nyugodtan. — Nem zavarok?
Tamara arca egy pillanatra megrándult.
— Épp befejeztem mindent. De miért vagy ilyen… ideges?
— Csak érdekelne — folytatta Masza —, hogy milyen iratok kerülnek ide be, ha valaki véletlenül eladja egy másik ember lakását.
A csend, ami beállt, súlyosabb volt, mint bármelyik vád.
— Miről beszélsz? — suttogta Tamara. — Ez sértés!
— Akkor jó — mondta Masza, elővéve a telefonját. — Mert épp most rögzítettem, hogy elismered, itt dolgozol, és az én címemen papírokat kezeltél.
Tamara elsápadt.
— Masza, ne csináld ezt. Ez félreértés!
Masza elmosolyodott.
— Félreértés? Lehet. De mostantól mindent a rendőrség tisztáz.
3. A háló szétfoszlik
Aznap este Szergej feldúltan ért haza.
— Mit tettél?! Anyámat beidézték kihallgatásra!
— Csak azt, amit kellett — felelte hidegen.
— Ez őrület! Hiszen csak segíteni akart!
— Eladni a lakásomat? Milyen kedves tőle!
Szergej először tagadott, aztán dühösen ordított, végül megtört.
— Nem tudtam, mit csinál! — mondta, a kezét a hajába túrva. — Azt hittem, csak átrendezi a papírokat, hogy adómentes legyen!
Masza hallgatott. A szavak súlytalanul hullottak le róla. A férfi, akit szeretett, vakon bízott az anyjában — és ez majdnem mindent tönkretett.
De az élet néha a legnagyobb csapásokból hozza a legjobb fordulatot.
4. Az igazság visszavág
Három héttel később Tamara ügyét hivatalosan lezárták.
Kiderült, hogy éveken át részt vett egy korrupciós hálózatban, ahol hamis tulajdoni kivonatokat állítottak ki.
A Masza-lakás csak egy lett volna a sok közül — de őt időben elkapták.
A hírekben is bemondták: „Ingatlanhivatal korrupciós botrány – vezető beosztású hivatalnok letartóztatva.”
Szergej összeomlott. Nemcsak az anyját veszítette el, hanem a bizalmát is.
Egy este, mikor Masza csomagolt, odalépett hozzá:
— Ne menj el. Mindent helyrehozok.
— Ezt nem lehet helyrehozni, Szergej — mondta csendesen. — Az ember nem csak akkor árul el valakit, ha hazudik. Hanem akkor is, ha nem figyel.
Az ajtó halk kattanással csukódott be mögötte.
5. A meglepő fordulat
Egy hónappal később Masza új lakásban élt — egy magas, napfényes helyen, kilátással a folyóra.
Még mindig a régi otthon volt a tulajdonában, de azt kiadta: Tamara letartóztatása után a rendőrség lefoglalta minden hozzá tartozó vagyonát, kivéve Masáét, amit hivatalosan megtisztítottak a hamis papíroktól.
Egy este csöngettek. A postás volt az.
— Ajánlott levél. A városi önkormányzattól.
Masza átvette, felbontotta — és elállt a lélegzete.
„Tisztelt Ivanovna asszony!
Az ön ügyében tanúsított segítségéért és együttműködéséért a városi önkormányzat jóváhagyta, hogy a lefoglalt ingatlanok egy részét a bejelentők kártérítésként megkapják. Ön jogosult egy kétszobás lakásra Gelendzsikben.”
Gelendzsik. Pont ott, ahol Tamara telefonon „üzletelt”.
A sors kegyetlenül igazságos volt.
Masza csak ült, és lassan nevetni kezdett.
A lakás, amelyet majdnem elvettek tőle, végül kettőt adott neki. Egy a városban, egy a tenger mellett.
Felnézett az ablakon túli égboltra.
— Tudod, Tamara Pietrovna — mondta halkan, mintha a szélnek beszélne —, végül is igazad volt: most tényleg ideális pillanat volt az üzletre.
És elmosolyodott, ahogy a napfény végigtáncolt a szobán.